Fontos!

Sziasztok!

Sajnálom hogy nem hozok részeket . De meg van az oka...Amit nem szeretnék így annyíra részletezni.. meg gondolom senki se kiváncsi rá.Meg ahogy látom a történetre se... 1-2 ember komizot nagyon köszönöm! meg azoknak is akik feliratkoztak! Nagyon szeretem a történetet írni..De ha nem komiztok nem tudom hogy tetszik a blog és mivelha ennyi feliratkozo van kérhetek pár komit? Tudom hogy ez nem jó így hogy parancsolgatok.  De ha senkit se érdekel akkor nem folytatom ... max ha  5  ember komizik sajnalom . Remélem megértitek. 

xXx

¤Chapter 5.¤

Bízok Liambe elhiszem hogy ő nem fogja elmondani Louisnak. Tudom hogy ha valamit megigér azt be is tartja. De valamiért olyan rossz érzésem van Louisval kapcsolatosan. Úgy érzem mintha haza kellene mennem hozzá. Sőt biztos elindulok. Liam kiment ismét telefonálni. Lehet hogy valami baj van ? Szépen lassan csöndben szedtem össze a cuccaim. Amikor észre vettem hogy nincs a nyakamba a nyakláncom. Biztos a wcn hagytam. De hogy menjek arra ha Liam észre vesz lefogja tenni a telefont és akkor vissza jön. De akkor nem tudok el menni mert vissza fog tartani. Megint megpróbáltam csendbe elosonni. Szépen siklottam a fal mellet hogy a lélek se vegyen észre. Sikerült is. Csak az ajtó nyikorgott. De nem vette észre. Gyorsan keresgéltem a nyakláncom de nem láttam sehol pedig minden hol meg nézztem. Kivéve egy helyen a wc mőgött. Benéztem és ott volt nem tudom hogy eshetett oda. Felcsatoltam a nyakamba és szépen kisétáltam. nagyobatt nyikorgott az ajtó Liam észre vette. Mert hallottam a lépteit. Meg annyit hogy "Jól van intézd el Louis t én megnézzem mi van a drágával! Szia!" Ez félelmetes. Miért kell elintézni Louis t vagy mi folyik itt? Majd hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Hátra fordultam. Liam volt az. -Hát te mit csinálsz?-kérdezte. Majd át ölelt gondolom azt hitte ,hogy azt akarom csinálni. Nem birtam és ellöktem magamtól. És kirohantam az elő térbe. Lekuporodva a kanapéra sírtam. Féltem hogy valami baja lesz Louis nak és nem tudok segítení neki. Majd éreztem hogy besüpedt mögöttem az ülőhely. űlés ismét átölelt.-Nyugodj meg minden rendbe lesz a rajongok megfognak szeretni.-mondta. Felugrottam a kezei közül. -Elegem van hallottam amit mondtál haza megyek Louis hoz és nem érdekel milyen aljaságot csinálsz vele mert megfogm menteni te hazug állat.- üvöltöttem. Zihálva vettem a levegőt és dühösen kapkodtam a cuccaimat. Kivűlről keménynek tüntem de belülről majdnem megpusztultam hogy nem lehetek Louis val. Liam vissza huzott és lefogott. -Nem mehetsz!-fenyegetett. -Mért?.-kérdeztem ő meg ráült a derekamra. És felém hajolt ugye nem ? Meg meg akar csókolni. az ajka vészesen közeledett az enyéméhez beleörűltem néha gondolkoztam rajta hogy ellenálhatattlan de betettem elme zavarnak hisz ott van nekem Louis. Szinte kiugrott a szívem a helyéről ugy dobogott. A végén még bevallom hogy szerelmes vagyok belé. NEM. ÉN ME LEHETEK BELÉM SZERELMES !!! De vágytam a csókjára ami másodpercek kérdese és megtörténik. Az ajka surólta az ajkamat. Csodálatos érzés volt. Kaptam ajkai után. És elmélyült a csókunk. Amikor beugrott Louis feje az a beesett majd egy könnycsepp folyt ki belőle. Egyszer elhúztam a fejem. Elkezdtem ficánkolni így Liam hátra csúszot és szépen megemeltem a térdemet megemelve pontosan eltaláltam a középsőét. Így meggörnyedt. Könnyebb volt lelöknöm magamról. A cuccomat sikeresen felkapva igaz kabátom nélkül de sikeresen kijutottam. szinte remegtem annyira fáztam. Elértem a parkhoz. Mivel este volt ezért nem láttam senkit. Már nagyon vacogtam mindenem lefagyott. Amikor fék csikorgást hallottam melőllem. A hangok alapján egy kocsi volt. De nem láttam a sűrű hó esés miatt. Remek remélem elrabolnak amekkora mázlim van. -El szállj be gyorsan.-hallottam egy ismerős hangok. Gondolkoztam. És rájöttem. Niall. Gyorsan bemásztam mellé. Kellemes érzés volt a meleg autóba ülni. Amikor Niall szólalt meg vész jósló hangon. -Baj van.Louis...-mondta lehajtott fejjel. -Mi van vele? Kérlek mond'-íllyedtem meg. Kigördült az első könnycsepp a szememből éreztem valamit. Tudtam hogy baj van vele. -Az volt hogy valaki elrabolta az utcán és megerőszakolta majd hozzánk vitte.-mondta zavartan.- Az az a korház elé. Mi ez nem lehet ki képes ilyenre. Louis t ki képes bántani? ezt nem hiszem el. És Niall miért ilyen zavart ?

¤Chapter 4.¤

Sziasztok itt is lenne a következő :))

"Fáj ,hogy nem nézel rám de jobban fáj ,hogy nem mondasz igazat" Töröltem le a könnyeim és próbáltam felállni de a fájdalom vissza húzott. És csak sírtam tovább. Lehet ,hogy Liam semmi köze hozzá sőt biztos ,hogy nincsen köze hozzá. Mindig Louis adta nekem az erőt ha baj van határozott lesz és mindig erősít. Emlékszem arra a napra amit senki sem tud rajtam és Harry-n kívül.
"-Eleanor nyugodj meg nem lesz semmi baj.-nyugtatott Harry. Már ,hogy ne lenne baj ez nem történhet meg velem. De hisz nem is tudtam róla akkor hogyan. Idegesen kapkodtam a levegőt. Majd nagyot nyelve megpróbáltam hangot kipréselni a számon. De  nem tudtam csak feküdtem és sírtam. Miért miért pont velem? Harry próbált nyugtatni. De gondolom ő se volt az ebben a helyzetben.  Megfogta a kezem és elkezdte simogatni. Még mindig könnyek áztatták a szememet. Erre még nem voltam felkészülve. . Amikor berontott az orvos és mindent kutatott. Majd a nővérekkel megkapta az ágyat amin feküdtem és elvittek. Néztem Harry-t aki mereven állt neki is elszállt a bátorsága. Most mi lesz? És ha már nem kellek fel innen. Én élni akarok. Rám akarták erőltetni a maszkot amiben gondolom altató volt. De hát ilyen esetben senkit sem szoktak altatni mi folyik itt itt tényleg meg akarnak ölni. Erőszakoskodtam nem engedtem kibaáltam amikor sikerült rá nyomni az arcomra és minden elhomályosodottamkor megláttam őt és erőtlenül döltem hátra.

*****

Próbáltam ébredezni ami sikerült is majd amikor kinyitottam a szemet egy fehér teremben találtam magam. próbáltam mozogni de nem ment. Amikor bejött Louis az arcáról semmit sem lehetett leolvasni amolyan pokerface-t vágott. Megint ideges lettem. Hol van ő ? Ennek a mondatomnak hangot is  adtam. Harry lehajtotta a fejét.  Csak a csöpögő infuziot hallotam. 

 Majd egy könnycsepp gördült végig az arcán. Az az nem lehet. Zokogva dőltem hátra. A párnát szorongattam dühömben. Majd megfogta a kezem."Mintha az egészet újra éltem volna ami történt velem. De miért rémlett vissza ez már régen történt. 13 éves voltam. Fiatal és hülye.Lehajtottam a fejem.
Majd arra eszméltem fel ,hogy Liam ront be az ajtón. Lehajol hozzám és az aggodalom látszik az arcán. Biztatóan bólintott egyet ezzel jelezve ,hogy elmondhatom azt ami bánt.
-Liam én én .........-próbáltam kimondani de nem tudtam. Biztos megértett volna hisz ismerem a természetét. Nem hord le senkit inkább tanácsot add. Azt szokták mondani ,hogy néha az a  legbölcsebb aki már átélt mindent. Hallottam az életéről és nagyon sajnálom őt. Át ölelt és a vállán sírtam olyan jó volt ,hogy valaki nem kínoz ,hogy mondjam el hanem megértően át ölelt talán ezért is tiszteli mindenki. Vissza öleltem. Amikor is megszólalt a telefonja. Tényleg Louis ő ki is ment a fejemből. Biztos nagyon aggódhat értem. Elővette a telefont amikor meglátta a nevet csodálkozott. Majd rám nézett. Nem tudta ,hogy mit mondjon. Olyan boldog pillantása volt. Majd felállt és mutatta ,hogy maradjak itt. De miért nem tudta itt felvenni? Miért kellet kimenni? Na jó igaz neki is van magán élete de akkor is. Oda másztam az ajtóhoz és hallgatóztam.
-Harry az isten szerelmére nem meg mondtam ,hogy csak akkor hívj ha elintézted!!- kiabált Li. Kiabált ? Ő ő ő tuti nem Liam. Ő soha senkivel nem kiabált még soha. És soha nem beszélt így még senkivel. De vajon mit kellet elintéznie Harry-nek ?? Felálltam és résre nyitottam az ajtót. Majd bevillant Louis. Ahogyan sír én meg megijedtem és vissza kuporodva sírtam. Most haza  kell mennem.Nyitottam ki az ajtót az az inkább kicsaptam. Liam háttal állt nekem ezért vett egy 180°-os fordulatot. Majd meglepődve nézett.
-Bocsi de inkább haza megyek.-mondtam. És elindultam a nappali felé ,hogy a táskám ne hogy itt hagyjam. De a telefonomat sehol nem találtam. Pedig úgy emlékszem ,hogy ide raktam a kanapéra. De itt nincsen. Pedig rám még azt sem lehet mondani ,hogy rendetlen vagyok. Már nem önfényezésből de akkor is én egy helyre rakom a dolgokat. Nézegettem körbe körbe hátra meglátom de nem. Lehet ,hogy csak otthon hagytam vagy nem tudom. Ha meg nem lesz meg akkor meg majd veszek újat. Oda rohantam a táskámért majd felkaptam.
-Nem mehetsz el.-mondta Liam és megfogta a kezem. Én csak furán néztem rá.-Hisz még el sem mesélted ,hogy miért csináltad azt.-mutatott a kezemre.-Meg már sötét is van.-igaza van talán majd itt megvárom a reggelt és úgy megyek majd el. Vissza ültünk a kanapéra és elkezdtem mesélni ,hogy miért csináltam. Tudom ahogyan mondta ez nem megoldás semmire de akkor is. Amikor befejeztem könyörögtem ,hogy ne mondja el Louis-nak de ő azt mondja ,hogy mindig segít és nem érti ,hogy miért nem tudom elmondani. Én már zokogtam. Remélem azért tényleg nem mondja el.

¤Chapter 3.¤

"A  barát azért van ,hogy meghallgassa a gondod és segítsen ha fáj ő mindig ott lesz melletted" Ez a mondat visz hangzik a fülembe. Az előbb Liam mondta. Szóval a  barátjának tekint. Ez egyben jó és rossz érzés. Talán azért rossz mert csak a  barátja vagyok semmi több álljunk ilyen gondolatok meg  se fordulhatnának a fejembe hisz nekem ott van Louis aki szeret és mindent feláldozna értem. Ezt bizonyította is nekem ahányszor meg védet mindentől. De legfőképpen az utálkozás elől. Olyan jó ,hogy valakinek elmondhatóm. Mondjuk nem Liam-nek akartam mert alapból nem ide indultam. Csak nem akartam mondani ,hogy hozzá megyek. Mert abból csak síró görcs lenne. És én meg azt nem akarom. De ha most ezen gondolkozok akkor ,hogyan szerethettem bele Liam-be. Talán a jó lelkűsége az önfeláldozása és a kedvessége. Egyszerűen ő egy angyal. Állj én Louis-t szeretem. De sajnos ő már nem e régi. Én a régit jobban szerettem. Az életvidám magas fiút aki jó gyerek mondjára szokott falatozni  Niall-lal és szívatni mindenkit a legjobb barátjával Harry-vel. De ez már nem ő. Most mindennek az ellentettje. Emlékszem amikor az egyik órán utána kellet nézni a depressziónak és akkor találtam rá. 'A kifejező mozgások szegényebbé válnak, a gesztikuláció megszűnik, a hang gyenge, elhaló. A beteg könnyen elsírja magát, de az előbb említett súlyos állapotban a sírás készsége is megszűnik.' amikor megláttam órán azt hittem elájulok.  Ez jellemző Louis-ra is nem ő nem nem lehet az. Vagy még is ? És mi van ha az hogyan tudja leküzdeni vagy mit kell tenni ? Olvastam tovább próbáltam okosodni de nem ment. ' A depressziós az élet terhétől való szabadulás eszközének végső esetben az öngyilkosságot is választhatja.' Ennél a mondatnál jobban lesokkoltam. Nem ő soha nem lenne öngyilkos én szeretem és nem tudom mit csinálnék nélküle. Az óráról kiszaladva egyenes futottam haza. Hogy át öltözzek és menjek New York-ba mert ezelőtt ott turnéztak. Leszálltam a gépről és fogtam egy taxit. Próbáltam siettetni a  vezetőt. Még jó ,hogy tudom melyik szállóban szálltak meg. Kiszállva az autóból szaladtam fel. Nyomtam az ajtó csengőt de senki sem nyitotta ki. Csak nyögéseket hallottam.  Be paráztam. Az nem lehet Louis nem csalna meg soha. Benyitottam a másik szobába. Ott volt Niall aki nagyban evett valami gusztustalant. Akkor Liam megnézte a mese filmet. Zayn meg a földön elterülve  feküdt.
-Sziasztok , hogyan lehet bejutni Louis-ékhoz?-kérdeztem hadarva. Zayn felpattant  majd a többikkel együtt ide néztek. És bámultak nagy szemekkel.- Ugye ugye nem csalt meg?-kigördült az első könnycsepp a szememből. Niall és Zayn hevesen rázta a fejét. De ez nekem nem segített hallottam amit hallottam.- Hallottam tudom ,hogy megcsal. Hogy hívják a lányt? Legalább helyes?-kérdeztem sírva. És lerogytam a földre. Akkor ezért ilyen Louis mert egy másik lánnyal van. Zokogás közepette rogytam le a földre és sírtam. Én azt hittem ,hogy szeret. Megláttam egy ajtót. Gondolom a másik szobába ott lehet át jutni. Szaladtam oda. Kinyitottam de nem a szobára nyílt hanem a nappalira de ott nem volt senki. Szaladtam tovább majd a konyhába érve megláttam Louis-t. Szeméből a könnyek csak úgy zápor ként hullottak. A kést a karjához szorította. Én meg csak rémülten néztem. Akkor vettem észre ,hogy úgy nézz ki mint egy kis fiú. A haja kicsit kocos volt a teste meggörnyedt. A test alkata pici nem is tudom ha nem láttam volna így akkor azt hinném ,hogy nem is ő. Mielőtt eljött turnézni azelőtt néztük az X-factoros videókat. Nekem mindig az a kép ugrik be ahogyan a vasalt haja kicsit a szemébe log. De nem takarja el a boldogságtól szikrázó kék szemét. És a kedvencem ahogyan mosolyog a gödröcskék a szája szélénél. De már kár rágódni a múlton. Oda szaladtam és kivertem a kezéből. Ami teli volt lila foltokkal. Mi történik itt? És a fiúk miért nem csinálnak valamit. Össze esett még négy kéz lábra se tudott állni.
-Louis gyere mennünk kell koncertre.  Búcsúz el.-kiabálták a fiúk. próbált felállni de nem tudott. Jesszusom a bordái nagyon kilátszottak a hasa átmérője lehetett  vagy harminc centi. a lábai 15 centi át mérőjűek lehettek. Ezek éheztetik  vagy mi történik itt?
-Nem nem megy sehová nézzétek meg mit csináltatok vele?-zokogtam és felemeltem a kezembe. Meg sem merem mér hány kiló. Szörnyű látvány nyújtott.
-Fel fel tud-dok állni-dadogta. Megpróbált megkapaszkodni a  konyha pultba amikor a srácok beléptek. Semmi aggódó tekintet vagy valami. Amikor Liam , Zayn és Harry háta mögül kifutott Niall és segített Louis-nak meg átölelte. Én is segítette. Majd Niall a kezében oda vitte a kanapéhoz.
-Jesszusom egy hétig nincsen koncertetek sem interjútok és megveritek Louis és éheztetitek ?-üvöltöttem. Majd mindenki a kezét maga elé tette. Zayn és Liam elkezdett kiabálni ,hogy mindjárt kezdődik a koncert. De Louis ilyen állapotba nem mehet. Már egymás előtt hadónáztunk amikor Louis sétált valahogyan ide a fal mellet. Elindult az ajtóhoz a többiekkel együtt. Én nem várom meg ,hogy itt mi fog történni valamit tennem kell. A vissza emlékezésemből Liam szakított meg ahogyan leült mellém.Oldalra fordultam és a szemébe néztem.
-Ti csináltátok azt Louis-val?-kérdeztem. És éreztem ahogyan a könnyek már az arcomat áztatják
-Nem.-mondta egyszerűen Liam de tudom ,hogy hazudik. Majd elrohantam a wc-be és sírni kezdtem. Louis Louis Louis Louis .........

¤Chapter 2.¤

"Minden embernek vannak érzései és szíve , ami a rossz dolgokat nehezen fogadja be" Ez az idézet zsong a fejemben. Lehet ,hogy ellenem van de akkor miért ölelt meg? Ez nem igazodott el a fejemben. De azért nem kellene meg verni olyant aki más. Csak szépen el kellene magyarázni ,hogy mi az igazság nem egyszerre durva dolgokhoz folyamodni. Ez nem szép vagy is számomra szerintem nem megoldás semmi problémára az erőszak. Csak ezt senki se veszi észre mindenki egy porszemből akkorát csinál és megveri. Néha a betöréseknél vagy este aki megy az utcán egyedül védtelenül és megverik. Pedig ő semmit sem tett ezért. Folytattam az utat de valahogyan ilyen semlegesen érzek. Nem is tudom néha úgy érzem ,hogy Louis jobban szereti Harry-t mint engem. Nem is tudom miért érzek  így talán befolyásol ,hogy állandóan vele van De hisz legjobb barátok. Már minden el van rontva az életem egy nagy semmi bárcsak akik utálnak egyszer át éreznék ,hogy mi történik velem bár csak bár csak bár csak .........minden tökéletes lenne. De sajnos nem az. Hirtelen valakinek neki mentem. Ahogyan zuhantam hátra felé olyan volt mintha a mélységbe zuhannék. Na jó egy kicsit  eltúlzom. Egy kicsi ütéssel földre értem ,de nem lett semmi komoly bajom. Felültem és megpillantottam őt akire nem számítottam volna ebben a percben.
-Liam?-kérdeztem.
-Szia El.-mondta és nyújtotta a kezét ,hogy felhúzott.
-Nem tudod ,hogy hol van.......ja tényleg én hülye -csaptam a fejemre.
-Ki vagy mi?-kérdezte zavarosan.
-Semmi.-mondtam és elővettem a telefonom ,hogy menjek tovább.
-Jézusom te mit csináltál.-szörnyülködött. Rápillantottam a kezemre és a hátam mögé rejtettem. Igen nos egy ideje vagdosom magam. Nem bírom már nagyon fáj ,hogy állandóan bántanak néha még fizikailag is de legjobban lelkileg. De ezt már nem bírtam ezelőtt úgy megsértettek ,hogy egyenesen haza rohantam. Nem tudtam mit tegyek hirtelenjében. Amikor eszembe jutott Katy ő vagdosta magát. Lecsúsztam a fal mellé gondolkoztam  ,hogy meg tegyem-e vagy nem. De egy csomóan vagdossák magukat és ha én is ellen fájdalom kell. Ne érezzem a lelki fájdalmat ezért fizikai fájdalom kell. Elhatároztam magam amikor haza érek holnap. Ez így tökéletes egészen addig míg az egyetemen nem kezdték a szokásosat a bántásokat olyan 11 óra lehetett amikor mentem ki óráról és hirtelen fejbe vágott de nem erősen persze én vissza ütöttem. Erre a fiú feldühödött mert nem szereti ha valaki ellene fordul. Bedühödött és láttam ,hogy szikrákat szór a szeme és a keze a gyomromba landol. Alapból nem kellet volna vissza ütnöm de akkor is most megkaptam. Azt hittem abban a percben ,hogy eltörte az állam. Berohantam egyenesen a wc-be ott volt egy lány de nem érdekelt. Bementem az egyik kabinba. Lehajtottam az ülőkét és elővettem a tolltartóm. Mázlimra volt benne egy olló elkezdtem húzogatni a kezemen. Megmondom  őszintén nem nyomtam rá mert hallottam ,hogy pár ember ebben halt meg. De amikor megláttam a vért teljesen bepánikoltam. Rohantam Kate-hez ,hoyg ő mit szokott csinálni. Nem bírom egyszerűen kivagyok.
-Ez öhm..-kezdtem el dadogni amikor megláttam a könnycseppet a szemében. Liam aggódik értem. Hisz az a csaj leszívta az összes erejét. Már nem is olyan mint a régi de még is sír.
-Nem csinálhatód ezt kérlek hagyd abba.-mondta halkan. Nagyon fájt ,hogy meg tudta. De ez jobban fáj ,hogy féltem ,hogy elmondja Louis-nak ő meg teljesen kiakad.
-Kérlek Louis-nak egy szót se.-morogtam magam elé.
-De de.-dadogta.
-NEEEEE-kiabáltam.
-Oké nem mondom el de ezt meg kell beszélnünk.-mondta. Nem tudom talán benne megbízhatok benne de akkor is. Ő már nem a régi bármikor bárkinek elmondhatja. És ettől félek a legjobban. Ekkor elkezdett esni a hó. Mit is vártam februárba ,hogy süssön a nap (?) Én  meg itt vagyok egy tavaszi kollekcióba. Láttam ahogyan a fehér hópihék landolnak a kezemen és a ruhám beszívja ettől nedves lesz. Liam át nyújtotta a hosszújúját de én eltoltam a kezét nem akarom ,hogy megfázzon.
-Most  hol is laksz pontosan mert hallottam új házat vettél.-mondtam halkan és elindultam.
-Hát egy kicsit messze de nem hiszem ,hogy ilyen hószakadásban menni is fog valamilyen busz is.-mondta. Hát akkor gyalogolni kell. Végül is legyen kinek kiönteni a szívem. Tudom Kate-nek elmondtam de akkor is. Olyan fél óra telt el de már teljesen be sötétedett és már mindent hó borított. De azt mondta Liam ,hogy még át kell mennünk a parkon és már ott is leszünk. Én csak néztem ahogyan szállingózik a hó. És megint bedugtam a fülest. Ugyan az a dallam szólalt meg mind otthon.

¤Chapter 1.¤

"Ha az embert bántják és utálják egy folytában a bántás éri akkor egyszer felfogja adni hisz egyik embernek sincsen akkora türelme ,hogy a minden napi bántást és utálkozást tűrje. Kérlek ne csináljátok ezt!" visszhangzott a fejembe ez a mondat. Igaz elegem van már a bántásból ..... de valahogyan nem akarom ,hogy vége legyen az életemnek. De és ha nincsen más megoldás? Olyan jó néha egyedül lenni és nem gondolni semmire csak a körülötted lévő világra. És a lágy zene amit benyomsz a telefonodon ép a park egyik eldugott részén. felmerül bennem az a kérdés "Miért nem értik meg ,hogy mi boldogok vagyunk?" Ez már szinte fáj nagyon fáj. Minden nap az utálkozást hallani. De most szálljanak ki ezek a rossz gondolatok a fejemből. Ledőltem az ágyra és bámultam a plafont. Nem tudtom mi olyan érdekes ,hogy nézzem. Rövid idő után meguntam és felültem. Oldalra nyúltam a telefonomért de nem volt ott. Megijedtem remélem nem hagytam el sehol. Mert ha valaki megtalálja abból nagy gond lesz. De az éjjeliszekrényre pillantva meglátom. Nagy sohaj kíséretében leemeltem és magam elé tartva nyomogattam. Egészen addig míg el nem indul egy számomra szép dal. Lehet mindenki utálja de engem még is valahogy megnyugtat.

60 perc az az egy óra legalább nem kell folyton rámennem az újra játszásra. Olyan jó lenne ha az emberek  békességben élnének egymással nem lenne vita és harc. Olyan jó lenne ha az élet tökéletes lenne. Ez olyan nagy kérés? Senki sem ismer mindenki a kinézetem alapján ítél meg attól még ,hogy mosolygok nem biztos ,hogy örülök. Attól még ,hogy van pár jobb ruhám nem biztos ,hogy kihasználom a barátom. Attól még ,hogy kívülről egy élet vidám lánynak nézzek ki senki sem tudja ,hogy hányszor sírtam amikor senki sem látott csak ,hogy ne utáljanak jobban senki sem ismeri az érzéseim. Akkor miért ítélkeznek felettem. Bárcsak egyszer át érezné valaki azt amit én. Mert egy sztár barátnőnek mindig tökéletesnek kell lennie, mosolyognia kell állandóan ,el kell tűrnie az utálkozást...... megfolytathatnám tovább. De ez olyan nehéz.... Tudom kivel kéne beszélnem oké eldöntöttem elmegyek hozzá. Felkeltem szép lassan az ágyamról és a ruha táram felé vettem az irányt. Egy egyszerű ruha összeállítást vettem fel. 

A telefonomat gyorsan felkaptam és elindultam az ajtóhoz. Bezártam gyorsan az ajtót és elindultam gyalog. Bedugtam a fülhallgatót és újra elindítottam a zenét max hangerőn. Remélem senki sem hallja meg. Mielőtt valami pletykát terjesztenek rólam. Lehajtott fejjel sétáltam. Elővettem a telefonom és felnéztem Twitter-re. Láttam ,hogy egy csomó ember írja ,hogy Louis mosolyogjon. Még a shipper-ek is de azt nem gondolják,hogy pont miattuk vagyunk szomorúak. Nem mondom ,hogy utálom őket pedig ők igen engem de akkor is még is csak rajongok. Épp elakartam tenni a telefont amikor  megláttam ,hogy egy lány körül álltak még többen és kiabáltak vele. A szavaknak igen nagy súlya van de sajnos nem mindenki érti. 

-Álljatok miért bántjátok szegény.-szóltam hozzájuk. Muszáj volt nem engedem ,hogy bárkit is bántsanak. A középen álló szőke lány lekuporodott és elkezdett sírni. A többiek meg ide fordultak. És döbbenten néztek rám. Biztos felismertek de most ez a legkisebb gondom. Most ebben a percben. 

-Mert ő Larry shipper!-szólalt meg az egyik. Ohhh ebben a percben nem tudtam megszólalni vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Nem tudom  de akkor se kéne bántani oké oké tudom ,hogy nem valódi na de akkor is. El rohantak a lányok. Oda mentem az 'áldozathoz' és megnéztem ,hogy jól van. Láttam a polóját feliratok voltak rajta nagyon rosszul esett ,de valahogyan csak sajnálni tudtam és nem haragudni. Szorosan át öleltem nem tudom miért de úgy érzem ,hogy ez helyes. Vissza ölelt amin egy kicsit meglepődtem. Elengedtem és felnézett rám. A szőke tincsét kisöpörte a könnyekkel áztatott kék szeméből. 

-Sajnálom.-mondta és elment. Azt hittem megbeszélhetem vele ,hogy mért lett shipper vagy ilyesmi úgy meghallgatnám egyszer......

¤Prológus¤

Hiiiiii emberek. Nos ez az egyik blogom a többi közül amit soha az életben nem fogok bezárni mindig hozni fogom a rész akár milyen hosszú lesz mert ez lefogja írni a gondolataimat remélem mindenki szivesen olvassa majd :)) és szeretettel várom a komikat is! Nem így fogom írni a blogom csak ezt akrtam 

A blog két személyről fog szólni Louis Tomlinson és Eleanor Calder-ről fog szólni.

Akik boldogok akarnak lenni egymással.........

Ami nagyon nehéz 

Az utálkozok miatt akik csak szimplán nem szeretik Eleanor-t. 

De miért utálkoznak hisz nem is ismerik igazán.

És van az utálkozó csapat másik fele a shipperek.

Akik nem értik meg ,hogy  Louis nem meleg.

A shipperek fele is csak jót akar ,hogy felvállalja Harry és Louis ,hogy járnak amikor nem. 

Ők csak azt akarják tudatni velük ,hogy ők akkor is mellettük állnának.

De ez már kezd kicsit sőt nagyon túlzás lenni. 

Vajon kifogja-e bírni Louis és Eleanor kapcsolata vagy mindenek vége?