¤Chapter 2.¤

"Minden embernek vannak érzései és szíve , ami a rossz dolgokat nehezen fogadja be" Ez az idézet zsong a fejemben. Lehet ,hogy ellenem van de akkor miért ölelt meg? Ez nem igazodott el a fejemben. De azért nem kellene meg verni olyant aki más. Csak szépen el kellene magyarázni ,hogy mi az igazság nem egyszerre durva dolgokhoz folyamodni. Ez nem szép vagy is számomra szerintem nem megoldás semmi problémára az erőszak. Csak ezt senki se veszi észre mindenki egy porszemből akkorát csinál és megveri. Néha a betöréseknél vagy este aki megy az utcán egyedül védtelenül és megverik. Pedig ő semmit sem tett ezért. Folytattam az utat de valahogyan ilyen semlegesen érzek. Nem is tudom néha úgy érzem ,hogy Louis jobban szereti Harry-t mint engem. Nem is tudom miért érzek  így talán befolyásol ,hogy állandóan vele van De hisz legjobb barátok. Már minden el van rontva az életem egy nagy semmi bárcsak akik utálnak egyszer át éreznék ,hogy mi történik velem bár csak bár csak bár csak .........minden tökéletes lenne. De sajnos nem az. Hirtelen valakinek neki mentem. Ahogyan zuhantam hátra felé olyan volt mintha a mélységbe zuhannék. Na jó egy kicsit  eltúlzom. Egy kicsi ütéssel földre értem ,de nem lett semmi komoly bajom. Felültem és megpillantottam őt akire nem számítottam volna ebben a percben.
-Liam?-kérdeztem.
-Szia El.-mondta és nyújtotta a kezét ,hogy felhúzott.
-Nem tudod ,hogy hol van.......ja tényleg én hülye -csaptam a fejemre.
-Ki vagy mi?-kérdezte zavarosan.
-Semmi.-mondtam és elővettem a telefonom ,hogy menjek tovább.
-Jézusom te mit csináltál.-szörnyülködött. Rápillantottam a kezemre és a hátam mögé rejtettem. Igen nos egy ideje vagdosom magam. Nem bírom már nagyon fáj ,hogy állandóan bántanak néha még fizikailag is de legjobban lelkileg. De ezt már nem bírtam ezelőtt úgy megsértettek ,hogy egyenesen haza rohantam. Nem tudtam mit tegyek hirtelenjében. Amikor eszembe jutott Katy ő vagdosta magát. Lecsúsztam a fal mellé gondolkoztam  ,hogy meg tegyem-e vagy nem. De egy csomóan vagdossák magukat és ha én is ellen fájdalom kell. Ne érezzem a lelki fájdalmat ezért fizikai fájdalom kell. Elhatároztam magam amikor haza érek holnap. Ez így tökéletes egészen addig míg az egyetemen nem kezdték a szokásosat a bántásokat olyan 11 óra lehetett amikor mentem ki óráról és hirtelen fejbe vágott de nem erősen persze én vissza ütöttem. Erre a fiú feldühödött mert nem szereti ha valaki ellene fordul. Bedühödött és láttam ,hogy szikrákat szór a szeme és a keze a gyomromba landol. Alapból nem kellet volna vissza ütnöm de akkor is most megkaptam. Azt hittem abban a percben ,hogy eltörte az állam. Berohantam egyenesen a wc-be ott volt egy lány de nem érdekelt. Bementem az egyik kabinba. Lehajtottam az ülőkét és elővettem a tolltartóm. Mázlimra volt benne egy olló elkezdtem húzogatni a kezemen. Megmondom  őszintén nem nyomtam rá mert hallottam ,hogy pár ember ebben halt meg. De amikor megláttam a vért teljesen bepánikoltam. Rohantam Kate-hez ,hoyg ő mit szokott csinálni. Nem bírom egyszerűen kivagyok.
-Ez öhm..-kezdtem el dadogni amikor megláttam a könnycseppet a szemében. Liam aggódik értem. Hisz az a csaj leszívta az összes erejét. Már nem is olyan mint a régi de még is sír.
-Nem csinálhatód ezt kérlek hagyd abba.-mondta halkan. Nagyon fájt ,hogy meg tudta. De ez jobban fáj ,hogy féltem ,hogy elmondja Louis-nak ő meg teljesen kiakad.
-Kérlek Louis-nak egy szót se.-morogtam magam elé.
-De de.-dadogta.
-NEEEEE-kiabáltam.
-Oké nem mondom el de ezt meg kell beszélnünk.-mondta. Nem tudom talán benne megbízhatok benne de akkor is. Ő már nem a régi bármikor bárkinek elmondhatja. És ettől félek a legjobban. Ekkor elkezdett esni a hó. Mit is vártam februárba ,hogy süssön a nap (?) Én  meg itt vagyok egy tavaszi kollekcióba. Láttam ahogyan a fehér hópihék landolnak a kezemen és a ruhám beszívja ettől nedves lesz. Liam át nyújtotta a hosszújúját de én eltoltam a kezét nem akarom ,hogy megfázzon.
-Most  hol is laksz pontosan mert hallottam új házat vettél.-mondtam halkan és elindultam.
-Hát egy kicsit messze de nem hiszem ,hogy ilyen hószakadásban menni is fog valamilyen busz is.-mondta. Hát akkor gyalogolni kell. Végül is legyen kinek kiönteni a szívem. Tudom Kate-nek elmondtam de akkor is. Olyan fél óra telt el de már teljesen be sötétedett és már mindent hó borított. De azt mondta Liam ,hogy még át kell mennünk a parkon és már ott is leszünk. Én csak néztem ahogyan szállingózik a hó. És megint bedugtam a fülest. Ugyan az a dallam szólalt meg mind otthon.

¤Chapter 1.¤

"Ha az embert bántják és utálják egy folytában a bántás éri akkor egyszer felfogja adni hisz egyik embernek sincsen akkora türelme ,hogy a minden napi bántást és utálkozást tűrje. Kérlek ne csináljátok ezt!" visszhangzott a fejembe ez a mondat. Igaz elegem van már a bántásból ..... de valahogyan nem akarom ,hogy vége legyen az életemnek. De és ha nincsen más megoldás? Olyan jó néha egyedül lenni és nem gondolni semmire csak a körülötted lévő világra. És a lágy zene amit benyomsz a telefonodon ép a park egyik eldugott részén. felmerül bennem az a kérdés "Miért nem értik meg ,hogy mi boldogok vagyunk?" Ez már szinte fáj nagyon fáj. Minden nap az utálkozást hallani. De most szálljanak ki ezek a rossz gondolatok a fejemből. Ledőltem az ágyra és bámultam a plafont. Nem tudtom mi olyan érdekes ,hogy nézzem. Rövid idő után meguntam és felültem. Oldalra nyúltam a telefonomért de nem volt ott. Megijedtem remélem nem hagytam el sehol. Mert ha valaki megtalálja abból nagy gond lesz. De az éjjeliszekrényre pillantva meglátom. Nagy sohaj kíséretében leemeltem és magam elé tartva nyomogattam. Egészen addig míg el nem indul egy számomra szép dal. Lehet mindenki utálja de engem még is valahogy megnyugtat.

60 perc az az egy óra legalább nem kell folyton rámennem az újra játszásra. Olyan jó lenne ha az emberek  békességben élnének egymással nem lenne vita és harc. Olyan jó lenne ha az élet tökéletes lenne. Ez olyan nagy kérés? Senki sem ismer mindenki a kinézetem alapján ítél meg attól még ,hogy mosolygok nem biztos ,hogy örülök. Attól még ,hogy van pár jobb ruhám nem biztos ,hogy kihasználom a barátom. Attól még ,hogy kívülről egy élet vidám lánynak nézzek ki senki sem tudja ,hogy hányszor sírtam amikor senki sem látott csak ,hogy ne utáljanak jobban senki sem ismeri az érzéseim. Akkor miért ítélkeznek felettem. Bárcsak egyszer át érezné valaki azt amit én. Mert egy sztár barátnőnek mindig tökéletesnek kell lennie, mosolyognia kell állandóan ,el kell tűrnie az utálkozást...... megfolytathatnám tovább. De ez olyan nehéz.... Tudom kivel kéne beszélnem oké eldöntöttem elmegyek hozzá. Felkeltem szép lassan az ágyamról és a ruha táram felé vettem az irányt. Egy egyszerű ruha összeállítást vettem fel. 

A telefonomat gyorsan felkaptam és elindultam az ajtóhoz. Bezártam gyorsan az ajtót és elindultam gyalog. Bedugtam a fülhallgatót és újra elindítottam a zenét max hangerőn. Remélem senki sem hallja meg. Mielőtt valami pletykát terjesztenek rólam. Lehajtott fejjel sétáltam. Elővettem a telefonom és felnéztem Twitter-re. Láttam ,hogy egy csomó ember írja ,hogy Louis mosolyogjon. Még a shipper-ek is de azt nem gondolják,hogy pont miattuk vagyunk szomorúak. Nem mondom ,hogy utálom őket pedig ők igen engem de akkor is még is csak rajongok. Épp elakartam tenni a telefont amikor  megláttam ,hogy egy lány körül álltak még többen és kiabáltak vele. A szavaknak igen nagy súlya van de sajnos nem mindenki érti. 

-Álljatok miért bántjátok szegény.-szóltam hozzájuk. Muszáj volt nem engedem ,hogy bárkit is bántsanak. A középen álló szőke lány lekuporodott és elkezdett sírni. A többiek meg ide fordultak. És döbbenten néztek rám. Biztos felismertek de most ez a legkisebb gondom. Most ebben a percben. 

-Mert ő Larry shipper!-szólalt meg az egyik. Ohhh ebben a percben nem tudtam megszólalni vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Nem tudom  de akkor se kéne bántani oké oké tudom ,hogy nem valódi na de akkor is. El rohantak a lányok. Oda mentem az 'áldozathoz' és megnéztem ,hogy jól van. Láttam a polóját feliratok voltak rajta nagyon rosszul esett ,de valahogyan csak sajnálni tudtam és nem haragudni. Szorosan át öleltem nem tudom miért de úgy érzem ,hogy ez helyes. Vissza ölelt amin egy kicsit meglepődtem. Elengedtem és felnézett rám. A szőke tincsét kisöpörte a könnyekkel áztatott kék szeméből. 

-Sajnálom.-mondta és elment. Azt hittem megbeszélhetem vele ,hogy mért lett shipper vagy ilyesmi úgy meghallgatnám egyszer......

¤Prológus¤

Hiiiiii emberek. Nos ez az egyik blogom a többi közül amit soha az életben nem fogok bezárni mindig hozni fogom a rész akár milyen hosszú lesz mert ez lefogja írni a gondolataimat remélem mindenki szivesen olvassa majd :)) és szeretettel várom a komikat is! Nem így fogom írni a blogom csak ezt akrtam 

A blog két személyről fog szólni Louis Tomlinson és Eleanor Calder-ről fog szólni.

Akik boldogok akarnak lenni egymással.........

Ami nagyon nehéz 

Az utálkozok miatt akik csak szimplán nem szeretik Eleanor-t. 

De miért utálkoznak hisz nem is ismerik igazán.

És van az utálkozó csapat másik fele a shipperek.

Akik nem értik meg ,hogy  Louis nem meleg.

A shipperek fele is csak jót akar ,hogy felvállalja Harry és Louis ,hogy járnak amikor nem. 

Ők csak azt akarják tudatni velük ,hogy ők akkor is mellettük állnának.

De ez már kezd kicsit sőt nagyon túlzás lenni. 

Vajon kifogja-e bírni Louis és Eleanor kapcsolata vagy mindenek vége?