Sziasztok itt is lenne a következő :))
"Fáj ,hogy nem nézel rám de jobban fáj ,hogy nem mondasz igazat" Töröltem le a könnyeim és próbáltam felállni de a fájdalom vissza húzott. És csak sírtam tovább. Lehet ,hogy Liam semmi köze hozzá sőt biztos ,hogy nincsen köze hozzá. Mindig Louis adta nekem az erőt ha baj van határozott lesz és mindig erősít. Emlékszem arra a napra amit senki sem tud rajtam és Harry-n kívül.
"-Eleanor nyugodj meg nem lesz semmi baj.-nyugtatott Harry. Már ,hogy ne lenne baj ez nem történhet meg velem. De hisz nem is tudtam róla akkor hogyan. Idegesen kapkodtam a levegőt. Majd nagyot nyelve megpróbáltam hangot kipréselni a számon. De nem tudtam csak feküdtem és sírtam. Miért miért pont velem? Harry próbált nyugtatni. De gondolom ő se volt az ebben a helyzetben. Megfogta a kezem és elkezdte simogatni. Még mindig könnyek áztatták a szememet. Erre még nem voltam felkészülve. . Amikor berontott az orvos és mindent kutatott. Majd a nővérekkel megkapta az ágyat amin feküdtem és elvittek. Néztem Harry-t aki mereven állt neki is elszállt a bátorsága. Most mi lesz? És ha már nem kellek fel innen. Én élni akarok. Rám akarták erőltetni a maszkot amiben gondolom altató volt. De hát ilyen esetben senkit sem szoktak altatni mi folyik itt itt tényleg meg akarnak ölni. Erőszakoskodtam nem engedtem kibaáltam amikor sikerült rá nyomni az arcomra és minden elhomályosodottamkor megláttam őt és erőtlenül döltem hátra.
*****
Próbáltam ébredezni ami sikerült is majd amikor kinyitottam a szemet egy fehér teremben találtam magam. próbáltam mozogni de nem ment. Amikor bejött Louis az arcáról semmit sem lehetett leolvasni amolyan pokerface-t vágott. Megint ideges lettem. Hol van ő ? Ennek a mondatomnak hangot is adtam. Harry lehajtotta a fejét. Csak a csöpögő infuziot hallotam.
Majd egy könnycsepp gördült végig az arcán. Az az nem lehet. Zokogva dőltem hátra. A párnát szorongattam dühömben. Majd megfogta a kezem."Mintha az egészet újra éltem volna ami történt velem. De miért rémlett vissza ez már régen történt. 13 éves voltam. Fiatal és hülye.Lehajtottam a fejem.
Majd arra eszméltem fel ,hogy Liam ront be az ajtón. Lehajol hozzám és az aggodalom látszik az arcán. Biztatóan bólintott egyet ezzel jelezve ,hogy elmondhatom azt ami bánt.
-Liam én én .........-próbáltam kimondani de nem tudtam. Biztos megértett volna hisz ismerem a természetét. Nem hord le senkit inkább tanácsot add. Azt szokták mondani ,hogy néha az a legbölcsebb aki már átélt mindent. Hallottam az életéről és nagyon sajnálom őt. Át ölelt és a vállán sírtam olyan jó volt ,hogy valaki nem kínoz ,hogy mondjam el hanem megértően át ölelt talán ezért is tiszteli mindenki. Vissza öleltem. Amikor is megszólalt a telefonja. Tényleg Louis ő ki is ment a fejemből. Biztos nagyon aggódhat értem. Elővette a telefont amikor meglátta a nevet csodálkozott. Majd rám nézett. Nem tudta ,hogy mit mondjon. Olyan boldog pillantása volt. Majd felállt és mutatta ,hogy maradjak itt. De miért nem tudta itt felvenni? Miért kellet kimenni? Na jó igaz neki is van magán élete de akkor is. Oda másztam az ajtóhoz és hallgatóztam.
-Harry az isten szerelmére nem meg mondtam ,hogy csak akkor hívj ha elintézted!!- kiabált Li. Kiabált ? Ő ő ő tuti nem Liam. Ő soha senkivel nem kiabált még soha. És soha nem beszélt így még senkivel. De vajon mit kellet elintéznie Harry-nek ?? Felálltam és résre nyitottam az ajtót. Majd bevillant Louis. Ahogyan sír én meg megijedtem és vissza kuporodva sírtam. Most haza kell mennem.Nyitottam ki az ajtót az az inkább kicsaptam. Liam háttal állt nekem ezért vett egy 180°-os fordulatot. Majd meglepődve nézett.
-Bocsi de inkább haza megyek.-mondtam. És elindultam a nappali felé ,hogy a táskám ne hogy itt hagyjam. De a telefonomat sehol nem találtam. Pedig úgy emlékszem ,hogy ide raktam a kanapéra. De itt nincsen. Pedig rám még azt sem lehet mondani ,hogy rendetlen vagyok. Már nem önfényezésből de akkor is én egy helyre rakom a dolgokat. Nézegettem körbe körbe hátra meglátom de nem. Lehet ,hogy csak otthon hagytam vagy nem tudom. Ha meg nem lesz meg akkor meg majd veszek újat. Oda rohantam a táskámért majd felkaptam.
-Nem mehetsz el.-mondta Liam és megfogta a kezem. Én csak furán néztem rá.-Hisz még el sem mesélted ,hogy miért csináltad azt.-mutatott a kezemre.-Meg már sötét is van.-igaza van talán majd itt megvárom a reggelt és úgy megyek majd el. Vissza ültünk a kanapéra és elkezdtem mesélni ,hogy miért csináltam. Tudom ahogyan mondta ez nem megoldás semmire de akkor is. Amikor befejeztem könyörögtem ,hogy ne mondja el Louis-nak de ő azt mondja ,hogy mindig segít és nem érti ,hogy miért nem tudom elmondani. Én már zokogtam. Remélem azért tényleg nem mondja el.
"Fáj ,hogy nem nézel rám de jobban fáj ,hogy nem mondasz igazat" Töröltem le a könnyeim és próbáltam felállni de a fájdalom vissza húzott. És csak sírtam tovább. Lehet ,hogy Liam semmi köze hozzá sőt biztos ,hogy nincsen köze hozzá. Mindig Louis adta nekem az erőt ha baj van határozott lesz és mindig erősít. Emlékszem arra a napra amit senki sem tud rajtam és Harry-n kívül.
"-Eleanor nyugodj meg nem lesz semmi baj.-nyugtatott Harry. Már ,hogy ne lenne baj ez nem történhet meg velem. De hisz nem is tudtam róla akkor hogyan. Idegesen kapkodtam a levegőt. Majd nagyot nyelve megpróbáltam hangot kipréselni a számon. De nem tudtam csak feküdtem és sírtam. Miért miért pont velem? Harry próbált nyugtatni. De gondolom ő se volt az ebben a helyzetben. Megfogta a kezem és elkezdte simogatni. Még mindig könnyek áztatták a szememet. Erre még nem voltam felkészülve. . Amikor berontott az orvos és mindent kutatott. Majd a nővérekkel megkapta az ágyat amin feküdtem és elvittek. Néztem Harry-t aki mereven állt neki is elszállt a bátorsága. Most mi lesz? És ha már nem kellek fel innen. Én élni akarok. Rám akarták erőltetni a maszkot amiben gondolom altató volt. De hát ilyen esetben senkit sem szoktak altatni mi folyik itt itt tényleg meg akarnak ölni. Erőszakoskodtam nem engedtem kibaáltam amikor sikerült rá nyomni az arcomra és minden elhomályosodottamkor megláttam őt és erőtlenül döltem hátra.
*****
Próbáltam ébredezni ami sikerült is majd amikor kinyitottam a szemet egy fehér teremben találtam magam. próbáltam mozogni de nem ment. Amikor bejött Louis az arcáról semmit sem lehetett leolvasni amolyan pokerface-t vágott. Megint ideges lettem. Hol van ő ? Ennek a mondatomnak hangot is adtam. Harry lehajtotta a fejét. Csak a csöpögő infuziot hallotam.
Majd arra eszméltem fel ,hogy Liam ront be az ajtón. Lehajol hozzám és az aggodalom látszik az arcán. Biztatóan bólintott egyet ezzel jelezve ,hogy elmondhatom azt ami bánt.
-Liam én én .........-próbáltam kimondani de nem tudtam. Biztos megértett volna hisz ismerem a természetét. Nem hord le senkit inkább tanácsot add. Azt szokták mondani ,hogy néha az a legbölcsebb aki már átélt mindent. Hallottam az életéről és nagyon sajnálom őt. Át ölelt és a vállán sírtam olyan jó volt ,hogy valaki nem kínoz ,hogy mondjam el hanem megértően át ölelt talán ezért is tiszteli mindenki. Vissza öleltem. Amikor is megszólalt a telefonja. Tényleg Louis ő ki is ment a fejemből. Biztos nagyon aggódhat értem. Elővette a telefont amikor meglátta a nevet csodálkozott. Majd rám nézett. Nem tudta ,hogy mit mondjon. Olyan boldog pillantása volt. Majd felállt és mutatta ,hogy maradjak itt. De miért nem tudta itt felvenni? Miért kellet kimenni? Na jó igaz neki is van magán élete de akkor is. Oda másztam az ajtóhoz és hallgatóztam.
-Harry az isten szerelmére nem meg mondtam ,hogy csak akkor hívj ha elintézted!!- kiabált Li. Kiabált ? Ő ő ő tuti nem Liam. Ő soha senkivel nem kiabált még soha. És soha nem beszélt így még senkivel. De vajon mit kellet elintéznie Harry-nek ?? Felálltam és résre nyitottam az ajtót. Majd bevillant Louis. Ahogyan sír én meg megijedtem és vissza kuporodva sírtam. Most haza kell mennem.Nyitottam ki az ajtót az az inkább kicsaptam. Liam háttal állt nekem ezért vett egy 180°-os fordulatot. Majd meglepődve nézett.
-Bocsi de inkább haza megyek.-mondtam. És elindultam a nappali felé ,hogy a táskám ne hogy itt hagyjam. De a telefonomat sehol nem találtam. Pedig úgy emlékszem ,hogy ide raktam a kanapéra. De itt nincsen. Pedig rám még azt sem lehet mondani ,hogy rendetlen vagyok. Már nem önfényezésből de akkor is én egy helyre rakom a dolgokat. Nézegettem körbe körbe hátra meglátom de nem. Lehet ,hogy csak otthon hagytam vagy nem tudom. Ha meg nem lesz meg akkor meg majd veszek újat. Oda rohantam a táskámért majd felkaptam.
-Nem mehetsz el.-mondta Liam és megfogta a kezem. Én csak furán néztem rá.-Hisz még el sem mesélted ,hogy miért csináltad azt.-mutatott a kezemre.-Meg már sötét is van.-igaza van talán majd itt megvárom a reggelt és úgy megyek majd el. Vissza ültünk a kanapéra és elkezdtem mesélni ,hogy miért csináltam. Tudom ahogyan mondta ez nem megoldás semmire de akkor is. Amikor befejeztem könyörögtem ,hogy ne mondja el Louis-nak de ő azt mondja ,hogy mindig segít és nem érti ,hogy miért nem tudom elmondani. Én már zokogtam. Remélem azért tényleg nem mondja el.
